Tavaszi kirándulásunk első állomása Vác volt. Az előző napok esős időjárása miatt csak a bátrabbak indultak útnak. Kissé fázva gyülekeztünk a Nyugati -pályaudvarnál, de az idő nekünk kedvezett, egész nap sütött a nap. Kis csapatunk lelkesedéssel indult felfedezni Vác nevezetességeit. A jó hangulatot a vonaton már kellően megalapoztuk, örültünk, hogy újra láthatjuk egymást, így vidám beszélgetés folyt.
Megérkeztünk Vácra, ahol a város szombati nyüzsgő hangulata magával ragadott bennünket, és a virágok színkavalkádjában gyönyörködve kellemes sétával jutottunk el a Főtérre. A látnivalók sokaságában először a Fehérek templomát néztük meg. A Fő tér gyöngyszemének is nevezik ezt a Domonkos rendi templomot, ami a XVIII.sz ban épült. 1994-ben amikor a templom restaurálási munkái folytak, a templom alatt egy kriptát tártak fel, ami két évszázadon át be volt falazva. A 265 múmia sorban elhelyezett és egymásra helyezett díszes fakoporsóban feküdt, ezek egy részét meg is tudtuk nézni.
Ismerkedve város Főterével, amely már a középkorban is egyházi, kulturális, gazdasági központ volt. A fennmaradt épületek ma is őrzik a város akkori hangulatát. A Pannónia -házban igazi csoda várt bennünket. A 18.században épült, egykor uradalmi kocsmaként, vendégfogadóként használt épület ma a Váci Művészeti Gyűjteménynek ad otthont. Egyedülálló kályhagyűjteményt csodáltunk meg. Visszavitt bennünket a régmúlt időbe és gyerekkorunkba, a régi sparheltek,vaskályhák emlékét felidézve. A kiállított kerámiák és kortárs képek látványa maradandó emléket adott. Átsétáltunk Magyarország egyetlen Diadalíve alatt, amelyet Mária Terézia látogatásának tiszteletére épített Migazzi Kristóf 1764-ben. Az Eszterházy cukrászdában finom sütiket és kávét kóstoltunk, s a Dunakanyar csodás kilátásában gyönyörködtünk. A sétánkat a Piarista templom barokk épület együttese mellett haladva folytattuk az 1761-1770 között kora klasszicista stílusban épült Székesegyházhoz. Az épület monumentális nagysága, a belső tér barokk stílusú szobrai, képei, kupolafreskója gyönyörű látványt nyújtottak. Kissé fáradtan, de tele élménnyel indultunk az állomás felé, közben a elsétáltunk a Vörösház mellett , ami az 1731-es évben épült, a püspökség gazdasági központja volt két évszázadon keresztül, ma kereskedőházként működik. Visszaérve Budapestre, már a következő egynapos kirándulást tervezgettük, várjuk és szervezzük a Somogyvárra, Somogyvámosra teendő kirándulást.
Tóth Zsuzsanna Németh Julianna
