Tavaszi kirándulásunk első állomása Vác volt. Az előző napok esős időjárása miatt csak a bátrabbak indultak útnak. Kissé fázva gyülekeztünk a Nyugati -pályaudvarnál, de az idő nekünk kedvezett, egész nap sütött a nap. Kis csapatunk lelkesedéssel indult felfedezni Vác nevezetességeit. A jó hangulatot a vonaton már kellően megalapoztuk, örültünk, hogy újra láthatjuk egymást, így vidám beszélgetés folyt.
Megérkeztünk Vácra, ahol a város szombati nyüzsgő hangulata magával ragadott bennünket, és a virágok színkavalkádjában gyönyörködve kellemes sétával jutottunk el a Főtérre. A látnivalók sokaságában először a Fehérek templomát néztük meg. A Fő tér gyöngyszemének is nevezik ezt a Domonkos rendi templomot, ami a XVIII.sz ban épült. 1994-ben amikor a templom restaurálási munkái folytak, a templom alatt egy kriptát tártak fel, ami két évszázadon át be volt falazva. A 265 múmia sorban elhelyezett és egymásra helyezett díszes fakoporsóban feküdt, ezek egy részét meg is tudtuk nézni.
Ismerkedve város Főterével, amely már a középkorban is egyházi, kulturális, gazdasági központ volt. A fennmaradt épületek ma is őrzik a város akkori hangulatát. A Pannónia -házban igazi csoda várt bennünket. A 18.században épült, egykor uradalmi kocsmaként, vendégfogadóként használt épület ma a Váci Művészeti Gyűjteménynek ad otthont. Egyedülálló kályhagyűjteményt csodáltunk meg. Visszavitt bennünket a régmúlt időbe és gyerekkorunkba, a régi sparheltek,vaskályhák emlékét felidézve. A kiállított kerámiák és kortárs képek látványa maradandó emléket adott. Átsétáltunk Magyarország egyetlen Diadalíve alatt, amelyet Mária Terézia látogatásának tiszteletére épített Migazzi Kristóf 1764-ben. Az Eszterházy cukrászdában finom sütiket és kávét kóstoltunk, s a Dunakanyar csodás kilátásában gyönyörködtünk. A sétánkat a Piarista templom barokk épület együttese mellett haladva folytattuk az 1761-1770 között kora klasszicista stílusban épült Székesegyházhoz. Az épület monumentális nagysága, a belső tér barokk stílusú szobrai, képei, kupolafreskója gyönyörű látványt nyújtottak. Kissé fáradtan, de tele élménnyel indultunk az állomás felé, közben a elsétáltunk a Vörösház mellett , ami az 1731-es évben épült, a püspökség gazdasági központja volt két évszázadon keresztül, ma kereskedőházként működik. Visszaérve Budapestre, már a következő egynapos kirándulást tervezgettük, várjuk és szervezzük a Somogyvárra, Somogyvámosra teendő kirándulást.
Tóth Zsuzsanna Németh Julianna
Tájékoztatom a Somogyiak Baráti Köre tagságát és minden kedves olvasót, hogy a blog szerkesztését 2015. január 15-től nem tudom vállalni, ezért a Somogyiak Baráti Köre elnöke mást bízott meg a blog szerkesztésével.
Tisztelettel: Németh Julianna
2014. december 18-án a Somogyiak Baráti Köre karácsonyi ünnepségén Bíró Norbert, a Somogy megyei Közgyűlés alelnöke három orvosprofesszornak adott át Köszönet - oklevelet.
Dr. Med. habil. Mózsa Szabolcs radiohematológus, radiológus, a Radiológiai és Onkoterápiás Klinika nyugalmazott docense.Munkácson született 1941-ben. A család Somogyba került, édesapja Nagybajom és környékének elismert, kiváló gyermekorvosa volt. Mózsa Szabolcs Kaposváron érettségizett, orvosi tanulmányait a Pécsi Orvostudományi Egyetemen végezte 1959-1965 között. Ettől kezdve a BOTE, majd SOTE Radiológiai Klinikájának munkatársa több mint három évtizeden keresztül. 1985-től az orvostudományok kandidátusa, 1995-ben habilitált. Egyetemi magántanár, sugárbiológus, igazságügyi szakértő. Közel 40 tudományos társaság tagja (Többek között a Magyar Tudományos Akadémia Köztestületének, a Százak Tanácsának is tagja). A SOTE-n magyar és német nyelven oktat. Több száz hazai és nemzetközi tudományos publikációja jelent meg. Kutatási területe a sugár-hematológia, a klinikai sugárbiológia és sugárvédelem, a radio-ökológia, valamint szakmájának története. Gazdag irathagyatéka főként ez utóbbival kapcsolatos anyagokat tartalmaz, de jelentős sorozatot alkotnak a csernobili atomkatasztrófával, illetve az orenburgi és tengizi munkaegészségügyi károsodásokkal kapcsolatos iratok.
Irodalmi érdeklődését mutatja, hogy a Somogyiak Baráti Körének felkérésére több alkalommal tartott előadást Somlyó Györgyről, Berzsenyi Dánielről, Csokonai Vitéz Mihályról, Mikszáth Kálmánról. Vallja: ….a somogyi ember hűségéből él”
Dr. Pálffy Gyula mellkas-sebész professzor, tanszékvezető egyetemi docens. 1933-ban született Kaposváron, gyermekéveit Szabáson töltötte, Csurgón a Csokonai Vitéz Mihály gimnáziumban érettségizett. Budapesten a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát, ezt követően az Orvos-továbbképző Egyetem Korányi kórház sebészetén kezdte meg hivatásának gyakorlását. Hat évet dolgozott az Oráni Francia Orvosi Egyetem mellkas-sebészeti klinikáján, majd hazatérve az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet tanszékvezetője 1999-ben bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig. Mintegy hetven publikációja, könyve, könyvfejezete jelent meg. Tudományos munkája mai is egyetemi jegyzet és vizsgaanyag. Írói tehetségét jelzi öt könyve. A Rozehán Neti Somogyban játszódó családregényének második kiadása a 2014. évi könyvnapon jelent meg. Pálffy Gyula Szabás díszpolgára.
Dr. Pálffy Gyula: „….Hol kondul harang értem Mikor bevégzem földi éltem Nem tudom.
Marad-e szívekben bujkáló fájdalom? Él-e majd fakuló emlékem? Csak remélem - csak remélem….”
Prof. Dr. Rodler Imre. Felsősegesden született 1935-ben több generációs erdész családban. Csurgón érettségizett, majd a Pécsi Orvostudományi Egyetemen 1965-ben szerzett általános orvosi diplomát. Tudományos munkaterületei: élelmiszer-biztonság: élelmiszer-szennyezők eredete, környezetszennyezés hatása az élelmiszerekre, élelmiszerszennyezők mint a krónikus megbetegedések kockázati tényezői. Népélelmezés: egészséges kiegyensúlyozott vegyes táplálkozás elterjesztése. Táplálkozás-epidemiológia: elhízás, rákbetegség kockázati tényezői. Munkahelyei: Baranya megyei KÖJÁL 1966-1974, Zala megyei KÖJÁL 1974-1990, ÁNTSZ Zala megyei Intézete 1990-1998, Országos Élelmezés és Táplálkozástudományi Intézet 1998-2004, Országos Élelmiszerbiztonsági és Táplálkozástudományi Intézet igazgató főorvosa 2005-től nyugdíjba vonulásáig. 42 évi tudományos és gyakorlati munka, l6 könyv, 30 könyvfejezet valamint 65 közlemény - melyek közül több angol nyelven is megjelent - figyelembevételével az Amerikai Biográfiai Intézet kiválasztása és jelölése alapján jogosult az Év embere 2007 címre. Több szakmai szervezetben visel tisztséget.
Szűkebb pátriájával ma is tartja a kapcsolatot, egykori futballcsapatával évente találkoznak, tudományos munkáit elhelyezte a helyi könyvtárban.
„Segesd az emberek megbecsülésére, a környezet tiszteletére, a családom tisztességre és szorgalmas munkára, a sport küzdeni tudásra nevelt Ezt tartottam és tartom szem előtt mindig.”
2014. október 28-án a Somogyiak Baráti Körének a tagjait bemutató sorozat 50. jubileumi estjén a Radványi család volt a vendég a Rátkay klubban. A baráti kör elnöke Simon László beszélt a Radványi házaspár 47 évet együtt töltött életútjáról. Kati Kaposváron született, iskoláit a berzsenyiben végezte, majd a Noszlopy Gáspár Közgazdasági technikumban érettségizett. Imre az ország távoli táján, Diósgyőrben látta meg a napvilágot. Iskoláit az Egri Líceumban végezte, majd Diósgyőrben érettségizett. 1960-ban a Tiszti Főiskola elvégzése után az Országos Légvédelmi Parancsnokságra, majd 1965-ben a Taszári Honi vadászrepülő Ezredhez került. Imre fiatal tisztként a kaposvári Szabadság parki kerthelyiségben találkozott Katival, és szerelem lett első látásra.1967-ben a csodálatos kaposvári Városházán kimondták a boldogító igent. A házasságból két gyermek született, és így még teljesebbé lett az életük. Kati és Imre beszélt a katona családok cseppet sem könnyű helyzetéről. Imre 1979-ben elkerült Taszárról Budapestre, így öt évig hétvégi apuka lett és a Katira hárult a két gyerek nevelése és a család egybetartása. A Budapestre költözést követően Imre a Budapest Főváros Polgári Védelmi Igazgatóság XI. kerületi parancsnoka lett, Kati a Honvédelmi Minisztérium Gyermekintézményei gazdálkodási felügyeletét végezte, a gyermekintézmények megszűntetése után a HM üdültetési feladatait látta el. Lányuk Katalin óvónő lett és mellette művészi szinten foglalkozik foltvarrással, kiállított munkáit az est vendégei is megcsodálták. A múlt felidézése közben egy-egy verset olvasott fel Kati, illetve a család kedves barátja Monok Zsuzsanna. Unokájuk, Kitty kedves szavakkal méltatta szerető nagyszüleit.
Dr. Komiszár Lajos egyetemi tanárt beszédében kiemelte Imréék kiemelkedő kerti tevékenységét, a kiállításokon elért előkelő helyezéseit, Katinak a Bicskei Kertbarátok Körében végzett áldozatos és példaértékű titkári munkáját. Fekete Gyula ezredes, a család barátja, a Belügyi Nyugdíjasok Budapesti Egyesülete elnökekének szavaiból kiderült, hogy a Radványi házaspár itt is kiemelkedő tevékenységet folytat.
Az est méltó lezárásaként a Radványi házaspár vendégül látta a Somogyiak Baráti Köre tagjait és a meghívott vendégeket a bicskei kertjükben termett boraival és az általuk készített pálinkájukkal és Kati által készített süteményekkel.
„A világon mindig az a legszebb, ahol valamikor otthon voltunk!”
Buzsák 2014. július 19.
Más településekhez hasonlóan, 2014. évben Buzsák község Önkormányzata is megszervezte a buzsáki elszármazottak találkozóját, melyen szép számmal megjelentek mindazok, akik itt születtek, itt laktak, akiket gyökereik valamilyen módon Buzsákhoz kötnek.
A Somogyiak Baráti Köre nevében Simon László elnök köszöntötte a találkozó részvevőit.
Idézet egy résztvevő soraiból: „Köszönjük a mai csodálatos napot mindenkinek, aki a buzsáki elszármazottak találkozójának szervezésében és lebonyolításában részt vett. Nagyon jól éreztük magunkat. Örülünk, hogy Kara Lajos polgármester úr megvalósította ezt a régen várt találkozót. A műsorban többek között fergeteges műsort adtak elő a Buzsáki Boszorkányos Néptánc Egyesület, a Nyugdíjasok Buzsáki Egyesülete és a Bokréta Hagyományőrző Együttes. Köszönjük Nekik ezt a felejthetetlen élményt. Finom ebédet ettünk, amiért köszönet a szakácsoknak! Reméljük, jövőre újra ott lehetünk a következő, azaz a II. "Buzsáki Hazaváró" programon!” (Németh Julianna)
Gamás 2014. augusztus 16.
A 200 éves katolikus templom restaurálása elkészült, felszentelése megtörtént. Ezt követően az iskola udvarán gyűltünk össze több százan, ahol Tóth Péter polgármester úr köszöntötte az egybegyűlteket. Elhangzott több üdvözlés, méltatás, emlékezés. Baráti Körünktől én kaptam a megtisztelő feladatot, hogy üdvözöljem a gamásiakat, tájékoztassam őket elkötelezettségünkről Somogyért. A további kapcsolattartás fontosságát hangsúlyoztam. Átadtam a polgármester úrnak egy Budapestről készült szép albumot. Dr. Knézy Juditól - aki Gamáson a hetvenes években néprajzi gyűjtést végzett - kaptam egy kisebb összeállítást felolvasásra. A szövegben olvasható családok részére ebből másolatot küldtem a polgármester úrral. A beszédek után megéheztünk és vendéglátóink készítette ebédet elfogyasztottuk. Találkoztunk rég nem látott osztálytársakkal, szomszédokkal. Tóthné Kovács Rózsa tanárnő nagy-nagy szeretettel üdvözölt, amit én is hasonlóképpen viszonoztam. Nagy érdeklődéssel néztük a régi fotókból készített kiállítást. Láttuk mennyit fejlődött az eltelt évtizedek alatt a falu és azt is, hogy sok régi ház már lakatlan. Délután Kovács Kati koncert volt, majd egy mai zenét játszó együttes és záróprogramként egy nagyon tehetséges néptánc együttes.
A korábbi és a találkozón készült képek megtekinthetők a gamasfalu.hupont.hu honlapon.
Ha meghívást kap valaki ilyen rendezvényre, ne hagyja ki! Fantasztikus élmény, lelki gazdagodás. (Mihajlovné Aigner Anikó)
Elhangzott a Lélekkapu avatásán, 2014. szeptember 5-én, Kaposváron
Kedves Somogyiak, kedves Kaposváriak!
Kicsit zavarban vagyok az új szobor avatóján – merthogy a Lélekkapu szobra nem új …. Közel negyven éve érlelődik: amióta maroknyian, Somogy szülöttei, ám akik életük során távolra sodródtak, elhatározták, hogy ápolni kívánják a szülőhelyükhöz fűződő kapcsolatukat, hagyományaikat, és tenni szeretnének a megye és a maguk városa, faluja boldogulásáért. – Ebből született a Somogyiak Baráti Köre. Mára több, mint kétszáz taggal rengeteg rendezvényen és személyes kapcsolaton keresztül fonjuk egybe, így egyre szorosabbra Somogyhoz fűző szálainkat, és ennek a kötélnek lett a horgonya a Lélekkapu szobra.
Ahogy a szobornak formát adó gyönyörű bolgár mészkő hajdan volt Élet kikristályosodása, úgy az ebből készült szobor is a Szülőföld-érzéseink tapinthatóvá válása, anyaggá sűrűsödése. A Lélekkapu a Baráti Kör nevében Simon László elnök úr csendes adománya, aki a múlt lelkeinek is kaput kívánt nyitni, saját családján keresztül emlékezve mindazokra, akik a legtöbbet tették szülőföldjükért: ifjúként hősi halált haltak a világháborúkban. Kling József mester pedig nem pusztán követ faragott: rá tudott hangolódni ezekre az érzésekre, megértette céljait, és saját lelkén keresztül harmóniába csiszolta őket. Kaposvár városa pedig befogadta.
A szülőföld szeretete kifejezés manapság nagyon furcsán cseng: túl érzelgősnek találják, pedig két szempontból is fontos. Egyfelől azért, mert a szülőföldhöz való kötődés ereje, tartóssága ugyanolyan, mint a családhoz vagy a szerelmeshez való kötődés – vagyis hatalmas kohéziós és alkotó ereje van a társadalomban. Másfelől pedig van egy komoly félreértés: a szülőföld nem az a hely, ahol megszülettünk, hanem az a Föld, amely világra hozott és felnevelt bennünket. Vagyis mindaz a természeti, épített és emberi környezet, amelynek személyes és közös kultúránk alapjait köszönhetjük, és amely kitörölhetetlenül formálta személyiségünket.
Az igazán fontos kérdés az, hogy mit kezd az ember ezzel a Földdel, ha elszakadt tőle; akár jószántából, vagy, mert a sorsa messzire sodorta. Az egyik lehetőség: parlagon hagyja. A Föld nem pusztul el, akár virágzik is – de ő idegen marad. Aki messziről jóüzletet lát a szülő és termő Földben, kiaknázva és kirabolva, beleértve az általa fenntartott életformát, közösséget is – az viszont gazember. A harmadik lehetőség, hogy megtrágyázza és beveti a messzire szakadt a Földet, így az bő termést hoz az ott élőknek, a mai somogyi ember életét gazdagítja. Aki ilyet tesz: szereti a Földjét. Végül megteheti, hogy egy csendes nagy fához hasonlóan gyökeret ereszt ebbe a Földbe. Így egyrészt összetartja, megköti a Földet, hogy ne hordja el a szél; levegőt, árnyékot és gyümölcsöt ad az ott élőknek. Ugyanakkor magas koronát növeszthet, amellyel messzire lát térben és időben: megértheti, hogy milyen környezetben kell helyt állnia a somogyi Földnek, és stratégiai távlatokban szemlélheti a tennivalókat. Ám minél nagyobb koronát akar növeszteni, annál mélyebb és szélesebb gyökereket kell eresztenie. – Az ilyen ember: otthon van. A Somogyiak Baráti Körének tagjai mind ilyen emberek: szeretik otthonukat és mély gyökerekkel kötik magukat hozzá.
A lélekben sűrűsödött-érlelt szobrok mind beszédesek. Beszél róluk a kompozíció jelentése, tartalma, másrészt a formája, anyaga, nem utolsó sorban az a környezet, ahol helyet kap. Mivel ez utóbbiról általában kevesebb szó esik, engedtessék meg csak a szobor elhelyezkedéséről szólnom.
A Lélekkapu egy különös háromszögelésű helyzetbe került. Egyfelől éppen a Gimnázium és a pályaudvar között helyezkedik el, közel félúton. Ha szimbolikusan tekintünk rájuk, a Gimnázium a Szülőföld, Somogy, amely felnevel, értéket ad; a pályaudvar pedig a Nagyvilág, amely más tudást, más gazdagságot is megmutat. Amikor érett(ségizett)é válunk, eljön az ideje az alkotó munkának, kinek helyben, kinek másutt. Ha kell, a Lélekkapu nyitva áll a pályaudvar felé, hogy a felnőtt ember világot lásson, gazdagítsa tapasztalatait, összevesse értékeit a külvilág értékeivel. De a kapu tárva áll arra is, hogy a távolba került visszatérhessen. Ha csak „érettségi találkozóra” – vagyis emlékeinek ápolására – jön, útja akkor is a Lélekkapun át vezet a Gimnáziumhoz. Figyeljük meg azonban a szobor elhelyezését: maga a kapu a Fő utca felé néz, a Megye-, a Városháza és a Templom irányába. Vagyis az emlékek ápolásától átvezet afelé, hogy a messzire szakadt a külvilágban gyűjtött tudását, szakértelmét a megye, a város javára is fordítsa – és ehhez áldást kapjon.
A Lélekkapu tehát mindkét irányban nyitott: elenged és befogad. És ez így van jól. Márványtalapzatán Fodor András szavaival emlékeztet arra, hogy hova tartozunk: „törvény, hogy itt születtem.” Ezzel együtt örök emléke legyen annak is, hogy Somogy magáénak érzi távolba került gyermekeit is, és tárt kapukkal várja őket. Kívánjuk, hogy a Kapu mindig nyitva álljon, és szabad átjárást nyújtson minden jó szándékú embernek.
Gáspár Tamás
a Somogyiak Baráti Köre nevében
Kimagasló tevékenysége elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült:
Dr. BOROSS MARIETTA, nyugalmazott néprajzkutató, muzeológus, a Somogyiak Baráti Köre alapító tagja.
Szívből gratulálunk a magas állami kitüntetéshez és további jó egészséget kívánunk!
Simon László elnök köszöntötte a megjelenteket. Megállapította, hogy a taggyűlés nem határozatképes, ezért azt bezárta. Ezt követően Tóth Betty, a Ferencvárosi Művelődési Központ Igazgatója megnyitotta Tavaszy Noémi festő és grafikus-művész, a Somogyiak Baráti Köre tagjának alkotásaiból nyílt Kaleidoszkóp című kiállítását.
Somogy a hadak útján 1848 – 49-ben címmel Dr. Hermann Róbert a Hadtörténeti Intézet parancsnok tudományos helyettese tartott előadást. Bevezetőt mondott Dr. Szakály Sándor DSC.
Simon László elnök a megismételt taggyűlésen elmondta, hogy az baráti kör megalakulása óta eltelt 34 év, és még mindig együtt vannak az alapítók és természetesen a folyamatosan belépő új tagok. Ennek az összetartozásnak az alapja a hűség, amely Somogyhoz és egymáshoz fűzi a baráti kör tagjait.
A taggyűlés elfogadta a Baráti Kör 2013. évi munkájáról és pénzügyi gazdálkodásáról szóló beszámolót.
Ezt követően a taggyűlés elfogadta a jelölő bizottság jelentését és javaslatát, majd megválasztotta az elnökséget.
Az újonnan megválasztott 11 tagú elnökség:
Simon László elnök
Társelnökök: Dr. Knézy Judit, Papp János, Dr. Vértes László
Elnökségi tagok: Dr. Gáspár Tamás, Dr. Adelmann Anna, Dr. Farkas József, Juhos Nándorné, Lengyel József, Makra Károlyné, Németh Julianna
